Reiki zene és meditáció

Néhány általam szeretettel használt zene reiki kezeléseimhez:

Wágner Lajos (Gendai reiki mester - tanár): Tekints magadba - Belső utazás reiki meditáció

Reiki zene kezelésekhez, 3 perces váltásokkal:

Reiki zene 24 x 3 perces váltásokkal:

Reiki, tibeti mély-gyógyító, relax, sleep, meditáció, 1 óra, hangjelzések nélkül:

Tibeti hangtálakkal, 3 perces váltásokkal:

Tibeti hangtálakkal, 5 perces váltásokkal:

Ismét 3 perces váltásokkal:

Kezeléshez és relaxációhoz, jelzések nélkül:

Reiki önkezelés:

Mantrák és mandalák

Meditációk

Két ajánlott meditáció: 
(címükre kattintással indulnak)

1. Fényben élek

(E meditáció átvezet bennünket egy olyan belső világba, egy olyan kitágult tudatossági állapotba, amelyben megjelenik a Csend, a Fény, a Szentség… a Teremtő mindent betöltő jelenléte… Hazaérkezünk… Otthon vagyunk…)

2. Átadom magam

(Hajlandó vagy feladni a harcot, a küszködést? Hajlandó vagy elengedni az elképzeléseidet, hogy a dolgoknak hogyan kellene működniük? Hajlandó vagy lazítani, megnyílni és elfogadni…? Engedd el magad és hagyd, hogy a kegyelem a maga tökéletességében átöleljen, hogy hazavigyen… Átadom magam…) 

(Forrás: Kálazi Ági, tradicionális reikimester, tanár, kalaziagi-reiki.hu)

A meditációról

A meditáció azt jelenti, hogy tudatosan a Végtelenné válunk. Mit is teszünk, amikor meditálunk? Belépünk az üres, nyugodt, csendes elmébe, és hagyjuk, hogy maga a Végtelenség tápláljon és ápoljon bennünket. Amikor meditálunk, csak Istennel akarunk beszélni. A meditáció olyan, mintha leszállnánk a tenger mélyére, ahol minden békés és nyugodt. Meglehet a felszínt hullámok sokasága borzolja, de a tenger alant érintetlen marad. A tenger, legmélyebb mélységében csupa csend. Amikor meditálni kezdünk, először saját belső létünkhöz próbálunk eljutni, valódi létezésünkhöz – azaz mondhatni, a tenger mélyére. A külső világból jövő hullámok itt nincsenek ránk hatással. A félelem, a kétség, az aggodalom és mindennemű világi nyugtalanság szertefoszlik, mivel bennünk szilárd béke van. Mivel elménk csupa béke, csupa csend, és csupa egység, a gondolatok nem érinthetnek meg. Mint hal a tengerben fickándoznak és tovaúsznak, de nem hagynak nyomot. Tehát legmagasabb meditációnkban úgy érezzük, hogy mi vagyunk a tenger, és a tenger állatai nem befolyásolhatnak minket. Úgy érezzük, hogy mi vagyunk az ég, és a szárnyaló madarak nincsenek hatással ránk. Elménk az égbolt és a szívünk a határtalan óceán. Ez a meditáció.

Csak a meditáció által lehet tartós békénk, isteni békénk. Ha lélekteljesen meditálunk reggel, és békét kapunk akár csak egyetlen percre is, akkor az a percnyi béke áthatja majd egész napunkat. És amikor a legmagasabb szintű meditációnk van, akkor valóban maradandó békénk, fényünk és örömünk lesz. Szükségünk van a meditációra, mert bele akarunk nőni a fénybe és beteljesíteni magunkat a fényben. Ha ez a törekvésünk, ha erre szomjazunk, akkor a meditáció az egyetlen út.

A meditáció nem csak annyit jelent hogy csendben ülünk öt vagy tíz percig. Tudatos erőfeszítést igényel. Az elmét nyugodttá és csendessé kell tenni. Ugyanakkor ébernek is kell lennie, hogy ne engedjen be semmi háborgató gondolatot vagy vágyat. Amikor nyugodttá és csendessé tudjuk tenni az elmét, akkor érezni fogjuk hogy egy új teremtés hajnalodik bennünk. Ha elménk gondolat nélküli és nyugodt, egész létezésünk egy üres edénnyé válik, belső lényünk végtelen békét, fényt és üdvösséget hoz le, hogy belépjenek az edénybe és feltöltsék azt. Ez a meditáció.

Sok különféle kultúrában él a meditációnak különböző formája. A mi modern nyugati társadalmunk azonban eléggé kifelé fordulóvá vált, így sok belső érték elveszett. Emiatt a legtöbb meditációs út manapság keletről jön, főként Indiából. A meditációnak még a modern Indiában is szilárd helye van a kultúrában és a társadalomban, valamint sok ember gyakorolja.

A meditáció végső célja, hogy létrehozzuk tudatos egységünket Istennel. Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk, de most még nincs tudatos egységünk Istennel. Valaki hihet Istenben, de ez a hit az ő életében nem valóság. Azért hisz Istenben mert egy szent vagy Yogi vagy spirituális Mester mondta, hogy van Isten, vagy azért mert olvasott Istenről spirituális könyvekben. De ha gyakoroljuk a meditációt , eljön a nap, amikor létrehozzuk tudatos egységünket Istennel. Akkor Isten nekünk adja az Ő végtelen békéjét, végtelen fényét és végtelen üdvösséget és mi belenövünk ebbe a végtelen békébe, fénybe és üdvösségbe.

- Sri Chinmoy -

 

Miért meditálok?

Azért meditálok, hogy lelkileg erősebb legyek. Azért meditálok, hogy a beteljesülés állapotát átélhessem. Azért meditálok, mert a külső világ önmagában nem képes maradéktalanul boldoggá tenni. Azért meditálok, mert a belső csend átélése örömet ad. Azért meditálok, hogy az élet óceánjának viharos felszínéről mélyebb rétegekbe jussak, és ezáltal érezhessem és láthassam életem mélyebb értelmét. Azért meditálok, hogy belső Lényemmel kapcsolatban legyek, mert azt az érzést, amit ő vált ki bennem, semmi és senki más nem képes adni. Én azért meditálok, mert egyszerűen nem élhetek meditáció nélkül.

A meditáció egy állapot. A meditáció a semmittevés állapota. Nem teszek semmit, de semmit, tehát nem is gondolkodom. Ebben az állapotban visszavonulok a cselekvés területéről. Nem akarom befolyásolni a világot, nem akarok aktív része lenni a világnak. Beülök a szívembe, és éberen őrködöm, hogy az érzéseim ne kószáljanak szanaszét. Ez azt jelenti, hogy semmit sem teszek, de azt éberen teszem. Tehát a semmittevés állapotát teljes koncentrációval igyekszem megőrizni. Ennek következménye az az általánosan ismert paradox helyzet, hogy a meditáló ember elektromosan mért agyhullámain (EEG) egyszerre vannak jelen a legmélyebb alvás és a legerősebb koncentráció jelei. Jóllehet a meditáció semmittevés, mégis egyfajta belső dinamizmus megnyilvánulása. A semmittevés nehéz munka.

Tehát a meditáció nem puszta álmodozás, nem csak andalgás valahol az ébrenlét és az alvás határán. Nem adom át önmagam az értelem furcsa képzelődéseinek, különböző fény- vagy képjátékainak. A meditatív állapotban jelen lévő koncentráció belső tágasságunkra irányul, amely a gondolatok sötét függönye mögött éli végtelenség-valóságát. A meditáció egy eszköz. Maga a meditáció nem a cél, csak a jármű, amely elvisz minket a célhoz. De ezzel is teljesen más a helyzet, mint az élet egyéb dolgaival. Az életben, ha teszünk valamit célunk érdekében, akkor elvárjuk, hogy a cél, vagy legalábbis annak egy része megvalósuljon. A meditációval nem ez a helyzet, jóllehet, okkal meditálunk, de nem várhatunk el semmit.

A meditáció elvárásmentesség. A meditációnak megvannak a maga törvényei, és nem az értelem tervei szerint dolgozik. Meditációnkban belső lényünk szabja meg, hogy mi és mikor történik. Ezért a meditáció bizonyos fokig az elfogadás gyakorlása, annak átélése. Tapasztalatom szerint a meditáció végül elvezet az általunk kiszabott célhoz, de ez nem, vagy csak nagyon ritkán történik meg közvetlenül. Ott más sorrendben válnak valóra a dolgok, mint ahogy az türelmetlen értelmünknek kedvére való lenne. Minden a maga idejében jön, és ezért a dolgok tökéletesen helyükre kerülnek.

Ismét egy paradox helyzet:

Amiért meditálunk, azt nem várhatjuk a meditációtól, sőt, a meditációtól semmit sem várhatunk el. A meditációba vetett elvárás elrontja a játékot, és az, aminek történnie kellene, az, ami végül elvezet célunkhoz, nem vagy csak késve történik meg, és az sem biztos, hogy az elképzeléseink szerint. Ezért itt az akarat feladásáról van szó. A meditáció egy olyan állapot, ahol az ember a szabad akaratát felajánlja Istennek. A meditáció egy akarat nélküli állapot, amely képes egy tökéletes akaratot, a lélek akaratát számunkra feltárni. Minden paradox lesz, mihelyt elhagyjuk az értelem területét.

A meditáció tudattágítás. Hogy mi az? Vegyünk egy mesét! Volt egyszer egy béka, amely egy kútban született, ott nőtt fel, így számára a kútja volt az egész világ. Történt egyszer, hogy egy balatoni béka beleesett a kútba. A kútban lakó békánk, mint házigazda, beszédbe elegyedett vele:

- Honnan jössz? - kérdezte a balatoni békát.

- A Balatonról! - válaszolt ő büszkén.

- Mekkora az a kút? - érdeklődött a mi békánk.

- Hát az nagyon nagy - mondta a jövevény.

- Talán háromszor is nagyobb, mint ez a kút?

- Nem, sokkal, de sokkal nagyobb, nem is tudom milyen nagy, nem láthatod a végét, nem is tudod átúszni egyik végétől a másikig, akkora, mint az egész világ! - felelte a balatoni béka, megosztva saját tapasztalatait.

Erre a mi kis kúti békánk sértetten visszavonult, és bolondnak nevezte vendégét.

Ez egy jó példa arra, hogy a tudat milyenségét érzékeltessük, de ne gondoljuk, hogy az ember esetében is teljesen így van, illetve ennyire egyszerű a dolog. Sem a lakhelye, sem a világról szerzett tapasztalatainak mennyisége, sem lexikális tudása nem képes egymagában tudatát magasabb szintre emelni. Például bármennyire is művelt legyen egy ember, ha például erős nacionalista érzelmei vannak, amelyekhez kötődik, nem képes átölelni a világot, mert nemzeti tudata megbéklyózza.

Minél szűkebb az egó, annál szűkebb a tudat is

Vagyis minél több korlát és kötődés között élünk, annál alacsonyabb szintű a tudatunk. Mik a korlátaink? Furcsa módon a korlátozó öntudataink, amelyekre oly gyakran büszkék vagyunk, mind korlátoznak minket. Nem engedik, hogy univerzális emberi lénnyé váljunk, aki tudatával mindent képes átölelni.

A családi, a nemzeti, a faji, a vallási vagy a szakmai öntudat és egyebek bezárnak minket azáltal, hogy másokat kizárnak a körből. Ezek a mi kútjaink. Minél jobban körbezárnak tudati korlátaid, annál kevésbé vagy képes másokat önmagadnak látni, illetve önmagadat valaki másnak tekinteni. Mondjuk úgy, hogy minél kevesebb dologhoz kötődsz, minél kevesebb dologgal azonosulsz, annál tágasabb a kutad, annál inkább balatoni vagy akár az óceánban lakó béka vagy.

Ha meggondoljuk, ezek a tudatdarabkák mind belénk nevelt dolgok, egyik sem velünk született tulajdonságunk. A meditáció viszont azt az énünket tárja fel, amely velünk született, és nincs tudati korlátok közé szorítva. Ezért kell sok mindent elfelejtenünk, azért, hogy igazi ősi énünkkel találkozzunk. Gondolom azt említenem sem kell, hogy egy óceánban élő béka nemcsak hogy szabadabban, és ezáltal boldogabban is él, mint egy kúti béka, de sokkal többet is tehet egy jobb világ születéséért, már puszta létével is. Persze ezt emberre kivetítve gondolom.

Gunagriha - Dr. Fülöp Sándor

(Forrás:   Szappanos Andrea - Delina.hu)

#REIKI #ReikiTőlemNeked #reikiegészség